A sportnak megelőző (preventív) szerepe van az öngyilkosságban. Bár a testmozgás és az öngyilkosság kapcsolata nem tisztázott még. Nem egyértelmű, hogy a sport közvetlenül a szerotonerg rendszerre hat, vagy pedig valamilyen közvetítő változón [pl. depresszió csökkentése, önértékelés növelése stb.] keresztül fejti ki a hatását. A depresszió megelőzésében és a depresszió rizikójának csökkentésében a fizikai aktivitás szerepe is jól ismert. 

A sport lelki egészségre kifejtett saját magunkon is érezhető jótékony hatását kutatások is megerősítik: a sportban, fizikai aktivitásban való részvétel növeli a szubjektív jóllétet, az önértékelést. A fizikai aktivitást ezért többen az öngyilkosság egyik lehetséges preventív tényezőjének tartják. 

Az alábbi bejegyzésben Balló Henrietta pszichológus ír a fizikai aktivitás és a mentális egészség kapcsolatáról.

Mindannyiunk számára ismerős az ókori mondás: „Mens sana in corpore sano.”, azaz „Ép testben ép lélek”. Testi egészségünk nem válaszható le pszichés állapotunkról, ún. mentális egészségünkről, és szerencsére napjainkban ez az egységes egészségkép az, amiben a testmozgás is egyre nagyobb szerephez jut.

„A lelket kell meggyógyítani ahhoz, hogy a sejtek egészségesek legyenek.”

Wass Albert

Az életminőség, a jóllét, a wellness fogalmak mindannyiunk számára ismertek. Az, hogy valójában van kapcsolat az egészség és az élet minősége között, már régóta köztudott és rengeteg kutatás által bizonyított, de az életmódhoz való hozzáállás csak az utóbbi években, évtizedekben kezdett ehhez mérten átalakulni. Ez szerencsére nem csupán a testmozgás hétköznapi életben betöltött szerepének növekedését jelenti, hanem az egészségügyben való térhódítását is.

És hogy miért is fontos ez?

Maga az ’egészség’, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által adott definíció szerint is „a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegségek és fogyatékosságok hiánya”, azaz magában foglalja a testi, a lelki, a mentális, az érzelmi és a szociális egészséget. Az egészség fenntartásához így olyan tevékenységeket rendelhetünk, melyek ezek összességére hatnak.

Reggeli dugó, munkahelyi stressz, alváshiány, párkapcsolati nehézségek, nem megfelelő étkezés és mozgáshiány. Csupán pár olyan tényező, melyek negatívan érintik mentális egészségünket. Sokan azonban nem is vagyunk tisztában azzal, hogy mi jelent valójában a mentális egészség, hogyan tarthatjuk ezt karban és miért fontos.

A testedzés, mozgás teljes egészében kapcsolható a mentális egészséghez, sőt, önálló védőfaktornak tekinthető, hiszen terápiás hatással bír már rövid távon is, hosszabb távon pedig a mozgás örömélményét adja,  önbizalom  növelő  hatással  rendelkezik,  pozitív  fizikai  változásokat  is  eredményez. Aki valaha is futott egy jót, focizott egyet a gyerekekkel, vagy csupán sétált egy nagyot a természetben, az megtapasztalhatta a fent írt jótékony hatásokat.

A mozgás, a sport önmagában mentális örömforrás is, olyan tevékenység, melyet, ha megfelelő mennyiségben, rendszerességgel, életvitelszerűen űzünk, jelentősen hozzájárul egészségünkhöz. Ezzel az alaptétellel mindannyian tisztában vagyunk, mégis fontos kiemelnünk, milyen háttérmechanizmusok indulnak be és működnek a sportolás hatására szervezetünkben.

Arról, hogy milyen pozitív hatásai vannak a testedzésnek, biológiai szinten tudunk a legtöbbet, hiszen ezek a leglátványosabbak és a legkönnyebben mérhető változások.

A fizikai aktivitás az egyik legfőbb önálló védőfaktor a szívinfarktus megelőzésében a nők és a férfiak körében egyaránt.. Emellett csökkenti a magas vérnyomást és az inzulin rezisztenciát is. Természetesen olyan mozgásformák is ide értendők, amelyeket mindennapi életünk során végzünk, mint például a lépcsőzés, a sétálás vagy a biciklizés, azaz a fizikai aktivitás nem feltétlenül jelent erőteljes, intenzív sportolást.

A mozgásszegény életmód egy másik súlyos következménye az elhízás, mely egyre nagyobb probléma napjainkban. Éppen ezért a túlsúllyal küszködők legkönnyebben a mozgás és az egészséges táplálkozás, diéta kombinációjával, azaz életmódváltással tudnak közelebb kerülni az ideális testsúlyhoz – önmagában egyik módszer sem jelent teljes megoldást. Minden apró törekvés az aktivitásra (például egy buszmegálló lesétálása vagy a lift helyett a lépcső választása) hozzájárul a testsúly karbantartásához.

Szintén sokakat érintő probléma a cukorbetegség, melynek kockázati tényezőit is csökkenti a fizikailag aktív életmód. Azoknál, akik rendelkeznek a betegséggel, a rendszeres, mérsékelt (heti három alkalommal végzett) fizikai aktivitás kisebb lépésekben, de hozhat eredményeket a vér glükóz kontrolljának javításában.

A mozgásszervi megbetegedések során is fontos szerepe van a sportolásnak. Fokozza a csontok ásványi sűrűségét a serdülőknél, szinten tartja azt a fiatal felnőtteknél és lassítja a hanyatlást idős korban – igaz, a kialakult vagy előrehaladott romlásokat, pl. csontritkulást nem tudja visszafordítani.

A mozgás hat a lélekre

A mozgás pszichológiailag jelentős következményeit kettébonthatjuk rövid-, valamint hosszútávon megjelenő hatásokra. Rövidtávú, sőt, a sportolás után azonnal jelentkező hatás például

• a hangulat emelkedése,
• a szorongás oldódása,
• a stressz levezetése és enyhülése,
• az önbizalom növekedése,
• a tanulási képességek és koncentráció javulása,
• a kreativitás növekedése és
• a pihentetőbb alvás.

Tovább is folytathatnánk a rengeteg pozitívum felsorolását, azt azonban fontos szem előtt tartanunk, hogy ezek a hatások a testedzés befejezése után csupán rövid ideig, pár percig maradnak fenn, és csak rendszeres mozgás során válnak tartóssá.

A mindennapi és megfelelő testmozgás hosszútávon is fenntartja a korábban felsorolt hatásokat, és ezek nyomán csökkenti az érzelmi feszültséget, növeli az én-hatékonyságot, a munkateljesítményt és a szubjektív jóllétet, csökkenti a depresszió mértékét, elősegíti a stresszkezelés javulását (az endorfin felszabadulás nyomán) és a már említett fiziológiai tényezők kedvező változását (pl. vérnyomás csökkenése).

A testmozgás hozzájárul önismeretünkhöz is

A rendszeres testedzés által megtanulhatjuk használni a testünket, kiismerni annak korlátait és képességeit, ezáltal erősödhet az önmagunkba vetett hitünk, önértékelésünk. Egy plusz kilométer, egy magasabb lépcső megmászása, egy hosszabb táv leúszása mind hozzájárulhat ahhoz, hogy hatékonynak és sikeresnek érezzük magunkat. Ezek az apró, mindennapi sikerek pedig növelik önbizalmunkat, így csökkentve az agresszió mértékét, növelve az optimizmust, és (mint azt már említettem) segít a stresszel való megküzdést.

Az eddigiekben (a három fő faktort – test-lélek-társas kapcsolatok – tekintve) a szociális hatásokról még nem esett még szó.

Az emberi lélek természete, társas igénye fontos tényező a mentális egészség szempontjából. A jó kapcsolatok és szociális háló meglétét ezért sokszor hozzák összefüggésbe a korai halálozás kockázatának csökkentésével, valamint az erősebb jóllét érzése is kapcsolódik hozzá.

A csoportban való mozgás során kialakuló szociális kapcsolatok mintát adhatnak, hiszen az új környezetbe való beilleszkedés és az új ismeretségek kötése talán mindannyiunk számára a jelentős stresszel járó élethelyzetek közé tartoznak. A közös mozgás során megtapasztalhatjuk, hogy egy közös tevékenység, érdeklődés (jelen esetben a mozgás) által könnyebb kapcsolódni másokhoz, ez pedig később is pozitívumként szolgál. Emellett a sportolás által elért pozitív változások (mind fizikai, mind mentális szinten) nem csupán az azt végző személyt, hanem annak szűkebb-tágabb környezetét is érintik, ezáltal kiterjesztve annak eredményességét, növelve fenntartó erejét és még tovább erősítve a szociális hálót.

Sportterápia mint megelőzési program az egészségügyben

A sport egyre inkább az egészségügy részévé válik. Szerencsére nem csupán a mozgásszervi és rehabilitációs osztályokon, gyógytorna formájában találhatjuk meg a fizikai, testi „terápiákat”, hanem egyéb foglalkozások formájában is.

Ahhoz azonban, hogy a mozgást, mint az életminőség javítására irányuló tevékenységet alkalmazzuk, tisztában kell lennünk azzal, hogy mennyi is az optimális testmozgás egy felnőtt személy számára. A legtöbb tudományos kutatás szerinti konszenzus a következő: heti ötször, minimum 30 perc enyhe izzadással járó testmozgás ajánlott, ez tekinthető tulajdonképpen a mozgásmennyiség minimumának. Ennél kevesebb testmozgás már inaktív életmódot jelent, mely veszélyeztetheti a személy egészségi állapotát és gyengíti védelmét a betegségekkel szemben – beleértve a mentális betegségeket is.

Az, hogy milyen mozgást végzünk, tulajdonképpen mindegy, a kutatások szerint azonban a mentális egészség védelmének érdekében az aerob mozgások, azaz az állóképességet növelő, tartós, egyenletes igénybevételt jelentő mozgásformák a leghatékonyabbak, mint pl. a futás, a jogging vagy az aerobik.

A mozgásterápiás foglalkozások megtervezése a fent leírtak alapján történik. Az alapelv, hogy a személyek általános fizikai állapotához és esetlegesen meglévő betegségeihez illeszkedő, fokozatosan növekvő intenzitású, hetente többször (3-5 nap) végzett, a nagy izomcsoportokat átmozgató aktivitást alkalmazzunk, (pl. séta, futás, biciklizés, aerobic jellegű mozgások). A legfontosabb, hogy a résztvevők számára a legoptimálisabb mértékű és legelfogadhatóbb mozgásformát válasszuk.

Sportterápia a Krízis Osztályon

Mindezeket figyelembe véve alakítottunk ki még évekkel ezelőtt egy sportterápiás foglalkozást a Péterfy Sándor Utcai Kórház Krízis Osztályán is. Esetünkben ez az ún. sportterápia olyan mozgásformát jelöl, melyet a kórház osztályos keretei között végzünk, alacsony vagy közepes intenzitással, kis ismétlésszámmal (általában 8-15), többnyire saját testsúlyos, valamint kisebb súlyokkal végezhető, erősítő gyakorlatokra épülve, lazító, relaxációs elemekkel kiegészítve. Fő célja az Osztályon gyógyuló, többségében öngyilkossági kísérleten átesett páciensek, valamint a korábban kezelt, jelenleg ambulánsan visszajáró páciensek egészségi állapotának javítása, tüneteik enyhítése, az elért eredmények fenntartása.

Összefoglalóan tehát azt mondhatjuk, hogy a testedzés semmiképp sem szűkíthető le egyszerűen a fizikai aktivitás, a testedzés szintjére, annál jóval összetettebb, a szellemet és a lelket is karban tartó tevékenységről van szó, melynek így különösen fontos szerepe van a mentális betegségekkel rendelkezők életében, még azokéban is, akiket kórházi ellátásban már kezelnek.