A mentális zavarok kialakulása és kezelése szempontjából a család jellemzői, valamint a családban előforduló lelki betegségek története kulcsfontosságú. A betegség kialakulásában, a tünetek felerősödésében, a visszaesés megelőzésében, a javulásban szerepet játszó tényezők közül a családi tényezők szerepe különösen jól ismert a szkizofrénia, a bipoláris hangulatzavar és az öngyilkosság esetében.

Szkizofrénia: kettősség a szülő-gyerek kommunikációban

A szkizofrénia kialakulásában, megjelenésében több tényező játszik szerepet. Az örökletes (hajlamosító) tényezők, a környezeti stressz (stressz-diatézis modell), az idegfejlődés zavara (traumatikus idegfejlődési modell) mellett, úgy tűnik, a család szerkezetének, működésének is fontos szerepe van.

A család szerepét vizsgáló elméletek szerint - főként férfi betegek esetében - a szkizofrének családjában jellemző a túl óvó (overprotektív), domináló, manipuláló anya. A szülő-gyermek viszonyban egy sajátos paradoxon jöhet létre, amit Bateson és munkatársai az 1950-es évek közepén kettős kötés (double-blind) kommunikációs mintázatként írtak le. Ez azt jelenti, hogy a családon belüli kommunikációt egy olyan stílus jellemzi, amelyben a szóbeli és metakommunikációs közlések tartalma nem összeegyeztethetők egymással. A két szint - vagyis, amit pl. a szülő szavakban üzen, és amit nonverbálisan sugall - egymásnak akár szöges ellentéte is lehet. A jellemzően és tartósan így kommunikáló anyát (szülőt) a szkizofrénia kialakulása szempontjából olyannyira meghatározónak gondolják, hogy el is nevezték szkizofrenogén anyának.

A hozzátartozók és a páciens felvilágosítása segít

A szkizofrénia terápiájának egyik bizonyítottan hatékony eleme a pszichoedukáció, vagyis, amikor a pácienst és családját a betegség természetével, a kezeléssel, a visszaesésre figyelmeztető jelekkel stb. kapcsolatban rendszeresen felvilágosítják, edukálják. Megfelelően kivitelezve a pszichoedukáció segít a szkizofrén páciens kezeléssel történő együttműködének javításában, csökkenti a visszaesés esélyét és mértékét, javítja a stresszel való megküzdést.    

A család szerepe a kezelésben bipoláris hangulatzavar esetén

A bipoláris, más néven mániás-depressziós zavar, egy olyan betegséget, amely a lelki és testi működések szabályozását érinti, és a hangulat, a pszichés és testi energiák, a gondolkodási folyamatok és a társas alkalmazkodás kóros hullámzásában nyilvánul meg (a tünetekről, a kezelésről itt olvashat bővebben, itt pedig Prof. Dr. Rihmer Zoltán bipoláris betegségről írt betegtájékoztatóját találja).

A bipoláris betegség kifejezetten családi halmozódást mutat: szülők, testvérek, gyerekek között a megbetegedés kockázata 3-4szeres.

Az esetek többségében a gyógyszeres terápia mellett szükség van speciáliasn erre a betegségre kidolgozott nem gyógyszeres kezelésre is.

A gyógyszeres és nem gyógyszeres terápiák együttes alkalmazása lényegesen jobb eredményt hoz, mint egyik vagy másik alkalmazása önmagában.

A bizonyítottan hatékony kezelések közül kiemelkedően fontos a család, házastárs tájékoztatása, bevonása a terápiába. A család szempontjából is, hiszen a bipoláris betegséggel élő családtag tünetei fájdalmat, haragot, bűntudatot, szomorúságot, szégyent, félelmet, tehetetlenségérzést válthatnak ki a hozzátartozókból. A betegség elfogadása a család számára is nehéz és hosszú folyamat. Ebben segíthet a család felvilágosítása a betegség tüneteivel, lefolyásával kapcsolatban. A bipoláris betegség krónikus, hosszú lefolyású, és a család (valamint a munkatársak, barátok) sokat tehet a páciens állapotáért, a javulásért. Az ő szerepük az, hogy pl.

• segítsék az előírások (gyógyszerszedés, kontroll vizsgálatok) betartását,
• a tünetek felerősödésekor ne engedjék a betegnek fontos döntések meghozatalát,
• bátorsítsák a beteget, hogy ossza meg gondolatait, panaszait, és
• vegyék komolyan a halállal kapcsolatos gondolatokat, öngyilkosságra való utalásokat.

Öngyilkossági rizikó a családban

Egy szeretett személy halálát lelki fájdalom, a gyász természetes folyamata követi. Azonban, ha egy családtag, közeli barát öngyilkosságban hal meg, akkor a gyászt szégyen, bűnösség érzés, düh, harag is felerősítik.

Minden öngyilkosság, öngyilkossági kísérlet 6-8 közeli hozzátartozót, barátot érint, akinek ezzel a teherrel kell tovább élniük. Az öngyilkosság kockázata sokkal nagyobb azoknál, akinek a családtagja, közeli barátja öngyilkosságban halt meg.

Az öngyilkossági gondolatok megjelenése is sokkal gyakoribb azok körében, akiknek szerettük, barátjuk halt meg öngyilkosságban - főként, ha ez a közelmúltban történt. Számukra az öngyilkosság sokkal élőbb, közelibb jelenség, mint másoknak. Számukra az öngyilkosság egy valósabb problémamegoldási lehetőségnek, egy kiútnak tűnhet. Az öngyilkosság mint viselkedési példa, lehetséges problémamegoldási stratégia adódhat tovább,

de nem örökletes. Nincs olyan, hogy “öngyilkos gén”.

A család támogatása

Egy szeretett személy öngyilkosságát követően a családi dinamika hirtelen megváltozhat, a szokásos társas támogatási források lefagyhatnak, a szégyen, bűnösség érzés, önhibáztatás pedig még inkább megnehezíthetik a segítség kérését és elfogadást.

A legszorosabb társas körnek - szülők, családtagok, barátok - van a legnagyobb hatása a személy mentális egészségére. Az öngyilkosságban elhunytat gyászolók - angolul gyakran nevezik őket “túlélőknek” is - társas támogatásának, önsegítő csoportoknak nagy szerepe van a hozzátartozóknál, barátoknál jelentkező öngyilkossági veszély mérséklésében. A támogatásnak azonnali hatásai is vannak: csökkenti a szorongást, szégyent, mérsékli a depresszió kialakulásának veszélyét. Mindez kiemelten igaz a serdülőkre és az idősekre nézve.

A kölcsönös támogatás segít a felépülésben

A fentieken túl a család szerepe azért kiemelkedő, mert súlyos mentális zavarban szenvedők esetében a társas támogatás mértéke jelentősen kisebb és a támogatás forrássa inkább rokonokra, családtagokra korlátozódik. Nem annyira a családi kapcsolatfelvételek mennyisége, hanem a minősége az, ami fontos szerepet játszik a mentális zavarral élők állapotának javulásában. Sőt, a kapcsolatok kölcsönössége számít igazán: ha a személy azt tapasztalja, hogy az ő rá fordított figyelemből, támogatásból vissza is tud adni a másiknak, az növeli a kapcsolat egyenlősségének érzését, ami pedig, javítva az önértékelést, az énhatékonyság érzését, az önbizalmat, segíti a felépülést.

__________________________________________

Lelki krízisben van? Öngyilkosságon gondolkodik? Mielőtt kárt tenne magában, kérjen segítséget és olvassa el ezt!

Hívja a 116-123-as Lelki elsősegély telefonszámot! 

____________________________________________

(Bérdi Márk, Alapítvány az Öngyilkosság Ellen, Péterfy Sándor Utcai Kórház Pszichiátriai és Krízisintervenciós Osztály)