Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Mentális zavarok és család

A mentális zavarok kialakulása és kezelése szempontjából a család jellemzői, valamint a családban előforduló lelki betegségek története kulcsfontosságú. A betegség kialakulásában, a tünetek felerősödésében, a visszaesés megelőzésében, a javulásban szerepet játszó tényezők közül a családi tényezők szerepe különösen jól ismert a szkizofrénia, a bipoláris hangulatzavar és az öngyilkosság esetében.

Szkizofrénia: kettősség a szülő-gyerek kommunikációban

A szkizofrénia kialakulásában, megjelenésében több tényező játszik szerepet. Az örökletes (hajlamosító) tényezők, a környezeti stressz (stressz-diatézis modell), az idegfejlődés zavara (traumatikus idegfejlődési modell) mellett, úgy tűnik, a család szerkezetének, működésének is fontos szerepe van.

0 Tovább

Pszichoterápia. I. rész: történeti gyökerek

Az utóbbi bejegyzésekben így vagy úgy a pszichoterápia került fókuszba. Ebben és a következő rövidebb posztokban is a pszichoterápiákról lesz szó, de most nem az öngyilkosság megelőzése szempontjából, hanem általánosabban. A mostani a kezdetekről fog szólni, aztán egy következő a pszichoterápiákról áttekintően, és lesz még kettő, ami egy-egy nagyobb pszichoterápiás irányzatot mutat be röviden.

A pszichoterápia története

Szigorúan véve a pszichoterápiának alig több mint száz éves története van. Nem köthető azonban egyetlen ponthoz a pszichoterápia mint önálló szakma megszületése, és a mai napig változik, fejlődik, alakul és keresi a helyét.

Ahogy Szőnyi Gábor is megjegyzi tankönyvében, kérdéses, hogy lehet-e a pszichoterápia történetéről beszélni, ugyanis az ezzel foglalkozó szakirodalomban is inkább egy-egy irányzat, iskolaalapító személy történetével, munkásságával találkozunk. Mégis, azt lehet mondani, hogy a pszichoterápia közvetlen előzménye valahol a 19. században található. Megelőlegezve az alábbiakat, a pszichoterápiára igaz az a megállapítás, mint ami egyébként magára a pszichológiára is: rövid múltja van és hosszú története.

2 Tovább

5 tévhit a terápiával, terapeutákkal kapcsolatban

Az előző posztban arról írtam, hogy a különböző pszichoterápiák segítenek-e az öngyilkosság, öngyilkossági kísérlet megelőzésében.

Az öngyilkosság és öngyilkossági késztetések nem egyetlen pszichiátriai zavart takarnak - mint például a pánikzavar -, hanem számos mentális zavar tünetei lehetnek. Leggyakrabban hangulati zavarokhoz - mint depresszió, bipoláris depresszió (régebbi nevén mániás depresszió) -, borderline személyiségzavarhoz társulnak, de gyakori poszttraumás sztresszavarban (PTSD) és a különböző szorongásos zavarok esetében is. Ezekre - és számos más - mentális zavarra ma már sokféle hatékony pszichoterápiás kezelési módszer/protokoll áll rendelkezésre.

De miért van az, hogy sokan mégsem kérnek segítséget, mégsem keresnek fel terapeutát (a "pszichológus" és "terapeuta" megnevezéseket most szinonímaként használom), legyen szó bármilyen lelki problémáról is?

3 Tovább

Segít a pszichoterápia az öngyilkosság megelőzésében?

Az öngyilkosság egyik legkomolyabb kockázati tényezője, ha a személy korábban már kísérelt meg öngyilkosságot elkövetni. Több ilyen elsődleges kockázati tényező van egyébként, ezek többnyire aktuálisan fennálló pszichiátriai betegségek:

  • depresszió
  • alkohol- és szerfüggőség
  • szkizofrénia
  • gyermekeknél a viselkedészavar.

Egy korábbi bejegyzésben írtam arról, hogy a pszichés betegségek kezelésének három módja van: orvosi, pszichológiai és szociális. A pszichológiai kezeléshez tartozik - többek között - a pszichoterápiás támogatás is.

Mi az a pszichoterápia? A pszichoterápia gyógyító célú beszélgetés egy olyan segítővel, aki képzettségéből fakadó tudása és készségei alapján képes segíteni a páciensnek jobban megérteni és megváltoztatni azokat a dolgokat, amelyek zavarják. Fontos, hogy a pszichoterápiában a páciensnek aktív szerepe van mindebben. Nem pusztán befogadója valaminek, amit adnak vagy felírnak neki, mint pl. gyógyszer esetében.

pszichoterápia öngyilkosság megelőzés vizsgálat hatékonyság mentalizáció pszichodinamikus

0 Tovább

Készül az öngyilkosság prevenciós irányelv

A Lelki Egészség Világnapja kapcsán megjelent egy cikk, amiben dr. Németh Attila és dr. Purebl György pszichiátereket kérdeztek a pszichiátria jelenlegi hazai állapotáról, és arról, hogy mi várható az öngyilkosság megelőzésben. Egy összefogott szuicid prevenciós stratégiára itthon is nagy szükség van, mert - az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján - jelenleg 28 nemzetnek van ilyen - és Magyarország eddig nem szerepelt a listán.

0 Tovább

Online segítség a depresszió kezelésében

A depresszió az egyik leggyakrabban diagnosztizált betegség az egészségügyi alapellátásban. Nem csak a hangulat, hanem a gondolkodás, érzelmek, a magatartás zavarával, valamint testi betegségekkel is együttjár. Szövődményei (pl. túlzott alkohol- és drogfogyasztás, öngyilkosság, asztma, cukorbetegség, szív-érrendszeri betegségek) pedig súlyosak lehetnek.

A felnőtt lakosság 15%-a esik át élete során súlyos (major) depresszión.

A testi betegségekhez (pl. stroke, infarktus, cukorbetegség) társuló depresszió pedig rontja a prognózist. A major depresszió a rokkantosításhoz (leszázalékoláshoz) vezető leggyakoribb ok.

0 Tovább

A mentalizáció zavarai 

A poszt előző részében a mentalizációról írtam és arról, hogyan járul hozzá a mentális egészségünkhöz. Amikor tudatában vagyunk saját és mások mentális állapotainak, és érzésekről, szándékokról gondolkodunk: mentalizálunk. Mentalizálnunk kell ahhoz, hogy

  • tisztázzunk egy félreértést barátunkkal,
  • megnyugtassunk egy síró gyereket,
  • békénhagyjuk az éppen tomboló főnököt,
  • elmondjuk pszichológusunknak a panaszainkat/tüneteinket, vagy, hogy
  • kitaláljuk, miként kerülhetjük el, hogy a vacsora végén még egy szelet sajttortát együnk (mert fogyni szeretnénk).

De mivel képességről van szó, a mentalizáció tanulandó és tanulható, fejleszthető. Ahogy más képességek terén, ebben is nagy egyéni különbségek vannak. Egyéni szintjét genetikai és környezeti tényezők egymásra hatása befolyásolja. Kialakulásában és fenntartásában pedig fontos szerepet játszanak - különösen a korai életévekben - a gondoskodó és biztonságot nyújtó emberi kapcsolatok.

0 Tovább

Szeptember 10. az Öngyilkosság Megelőzés Világnapja

​A WHO adatai szerint évente több mint 800.000 ember hal meg öngyilkosságban. Vagyis minden 40. másodpercben valaki véget vet az életének.

Világviszonylatban a 15-29 évesek körében a második helyen szerepelő halálok az öngyilkosság.

Magyarországon 2013-ban a KSH adatai szerint 2093-an haltak meg öngyilkosságban, és a kísérletezők száma ennek kb. a tizenötszöröse. Náluk pedig még  sokkal többen vannak azok, akik öngyilkosságon gondolkodnak. Ezeket az embereket és családjukat, kollégáikat, barátaikat egybevéve egy olyan problémáról van szó, amely közvetlenül vagy közvetve nagyon sok embert érint.

Becslések szerint minden öngyilkosság hat további embert érint közvetlenül.

És ez annak ellenére van így, hogy az öngyilkosság megelőzhető.


 

világnap wspd öngyilkosság prevenció megelőzés tévhitek kapcsolat kommunikáció odafigyelés törődés who

Az idei Öngyilkosság Megelőzési Világnap (World Suicide Prevention Day, #WSPD) témája a 'kapcsolat', 'kommunikáció', 'odafigyelés'. Ez a három szó az öngyilkosság megelőzés központi gondolatát is tükrözi.

Mit tehet Ön az öngyilkosság megelőzése érdekében?

 

Kapcsolat
A túlélők, vagyis az öngyilkosságban meghaltak hozzátartozóinak, barátjukat gyászolók, valamint az öngyilkossági érzésekkel küzdők támogatása, a velük való kapcsolattartás kulcsfontosságú része az öngyilkosság megelőzésének. Bár minden öngyilkosság különböző, azért vannak olyan általánosságok, amelyek segítenek az öngyilkosság megelőzésében. Azok, akik maguk is éltek már át öngyilkossági krízist, segíthetnek abban, hogy jobban megérthessük azon események, helyzetek, körülmények komplex összetételét, amelyek öngyilkossági gondolatokhoz vezethetnek, illetve amelyek megmentették őket vagy segítettek megküzdeni a problémákkal. 

A társas kapcsolatok csökkentik az öngyilkosság rizikóját, ezért életet menthet, ha odafigyelünk, erősítjük a kapcsolatunkat valakivel, aki magányos, izolálódott. A kapcsolatok minden formája, legyen az intézményes, vagy informális, személyes, segíti az öngyilkosság megelőzését.

Ahogy Azuro Hayano megfogalmazta:

Azt hisszük, hogy egyedül halunk meg, de ez nem igaz. Senki sincs egyedül ezen a világon. Együtt kell éljünk, és gondoskodnunk kell egymásról. Én így érzem.

világnap wspd öngyilkosság prevenció megelőzés tévhitek kapcsolat kommunikáció odafigyelés törődés who


Kommunikáció
Az öngyilkosság elleni harcban kulcsfontosságú a nyílt kommunikáció. Sok közösségben az öngyilkosság tabu téma vagy csak suttogva lehet róla beszélni. Ha el szeretnénk oszlatni az öngyilkossággal kapcsolatos téves hiedelmeket és csökkenteni szeretnénk a stigmákat, akkor olyan nyíltan kell beszélnünk az öngyilkosságról, mint bármilyen más népegészségügyi problémáról. Természetesen mindezt körültekintően kell tennünk; nem szabad az öngyilkosságot normalizálni sem. 
Bármilyen öngyilkosság megelőzési stratégia lényeges eleme az öngyilkossággal kapcsolatos megfelelő kommunikáció. Ez különösen fontos akkor, ha olyan valakivel beszélünk, aki veszélyeztetett.

Öngyilkosságról beszélni valakivel bárki számára megterhelő lehet. Ugyanakkor van néhány egyszerű tipp arra vonatkozóan, hogy miként kezdjünk bele egy ilyen beszélgetésbe. Ezek közül a legfontosabb az empátia és az ítélkezéstől mentes odafigyelés, meghallgatás. Az öngyilkossági krízisen átesettek gyakran arról számolnak be, hogy egy-egy figyelmes, odaforduló baráti beszélgetés sokat segített nekik a felépülésükben.

Az öngyilkosság megelőzés kommunikációjában fontos szerep jut a médiának. Bizonyos kifejezések, szóhasználatok - a tapasztalatok szerint - maguk után vonhatják az öngyilkosságok számának növekedését. Ugyanakkor szakemberek hazánkban is kidolgoztak olyan irányelveket a média számára, amelyek figyelembevétele segíti az öngyilkosságok megelőzését.

Odafigyelés, törődés
Azonban mind a kapcsolat, mind a megfelelő kommunikáció hatástalan akkor, ha hiányzik a törődés, az odafigyelés. Fontos, hogy a törvényhozók, a prevenciós programok megalkotói elég nagy figyelmet fordítsanak az öngyilkosság megelőzésre. Lényeges az is, hogy az egészségügyben dolgozó szakemberek, klinikusok, gondozók szintén törődjenek a jelenséggel, és kiemelkedően fontosnak érezzék az öngyilkosság megelőzését.

Végső soron pedig mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy odafigyeljünk és törődjünk magunkkal, a saját lelki egészségünkkel. És oda kell figyelnünk másokra is, azokra, akik valamilyen krízist élnek át éppen, szenvednek valamitől, vagy megrekedtek egy állapotban.
Lehetőséget kell adnunk nekik, hogy elmondják problémáikat, történetüket. Ezen a téren sokat tanulhatunk azoktól, akik már átéltek öngyilkossági krízist.

Mindenki tehet ellene

Jelenleg 28 országnak van nemzeti szintű öngyilkosság megelőzési stratégiája. A megelőzéssel kapcsolatban a WHO által megfogalmazott üzenetek között szerepel az is, hogy a (formális és informális) közösségeknek kulcsszerepe van az öngyilkosság megelőzésében. Ennek részeként mindenki tehet azért, hogy

odafigyeléssel, törődéssel, az öngyilkosságot övező stigmák elleni harccal, valamint a gyászoló hozzátartozók támogatásával

hozzájáruljon az öngyilkosságok számának csökkenéséhez.

(A cikk szerzője Bérdi Márk, a Péterfy Sándor U. Kórház Krízisintervenciós és Pszichiátriai osztályának pszichológusa)

2 Tovább

Mentalizáció

Az ember társas lény. Társas életet élünk. Barátainkkal, kollégáinkkal, családtagjainkkal a beszélgetéseink egy elég nagy része arról szól, hogy próbáljuk megérteni, megvitatni, hogy ki, mit és miért mondott, csinált; vagyis próbáljuk értelmezni a társas és saját belső környezetünket, lelki életünket.

Miközben ezt tesszük, mentális tulajdonságokkal ruházunk fel valakit, és mentalizációs készségünket használjuk éppen. Olyasmiről van szó, ami kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy emberek vagyunk.

0 Tovább

Opera és öngyilkosság

Ha azt kérdezzük valakitől, hogy tud-e mondani olyan operát, amiben van öngyilkosság, akkor jó eséllyel, ami biztosan eszébe jut, az Rómeó és Júlia története. Talán bizonytalan lenne az illető, hogy létezik-e Rómeó és Júlia opera, de a szerelmesek kettős öngyilkosságára határozottan emlékezne. (Amúgy létezik ilyen opera, Charles Gounod írta 1867-ben, csak nem olyan népszerű, Franciaországban is ritkán van műsoron, nálunk 2004-ben játszották utoljára az Erkelben.) Aztán tovább beszélgetve a témáról, még egy lelkes operába járó is talán csak annyit idézne fel, hogy "hát igen, sok operában van öngyilkosság", és talán még azt, hogy "Wagnernél sokan megölik magukat". És mindkettő igaz. Wagner operahősei különösen engedelmesen követik azt a rendezői utasítást, hogy hirtelen összeesik és meghal - és ilyenkor rejtélyes marad a halál oka. De azért Wagner sok hőséről tudjuk, hogy hogyan hal meg, és vannak közülök, akik maguk választják a halált.

De pontosan mi a helyzet az elmúlt századok operairodalmával - öngyilkosság terén? A drámákban tényleg sok az erőszak, önsértés, öngyilkosság? Vagy téves benyomás csak, hogy az operákban viszonylag sok a saját maga ellen forduló karakter?

0 Tovább

Öt tévhit az öngyilkossággal kapcsolatban

Közeledik szeptember 10., az Öngyilkosság Megelőzés Világnapja (#WSPD). A 2003. óta tartott világnapnak többek között egyik célja az öngyilkossággal kapcsolatos tévhitek, mítoszok elleni harc. Sok ilyen tévhit van, Thomas Joiner ezekről egy egész könyvet is írt

Öt nagyon gyakori tévhit:

1. "Az öngyilkosság egy agresszív, dühös cselekedet vagy bosszú"

Bár igaz lehet, de egyáltalán nem gyakori. A düh vagy bosszúvágy rizikótényezők lehetnek. A legtöbb dühös ember sosem követ el öngyilkosságot...és az öngyilkosok nagy része nem dühből követi el tettét.

2. "A legtöbb öngyilkos ír búcsúlevelet"

Valójában háromnegyedük nem. Meglepő módon néhány búcsúlevélben a negatívak mellett pozitív érzések is megfogalmazódnak.

3. "Ha valaki meg akarja ölni magát, nem lehet megakadályozni"

Az öngyilkosság megelőzhető (pl. ennek egyik leghatékonyabb módja, ha megtanuljuk felismerni a veszélyeztető jeleket). A statisztikák azt mutatják, hogy a hidak korlátainak megerősítése, a fegyvertartás és a kiváltható gyógyszerek számának korlátozása az öngyilkosságok számának csökkenését eredményezi. A halálvágy és az élni akarás egyszerre lehetnek jelen, és egy öngyilkossági kísérlet nem jelenti azt, hogy később valaki újra próbálkozik majd. Még a legsúlyosabb depressziós személynek is vegyesek az érzései a halállal kapcsolatban, a legutolsó pillanatig ingadozik az élni és meghalni akarás között. A legtöbb öngyilkos nem akarja a halált. A lelkifájdalmat akarja megszüntetni.

4. "Csak figyelemfelketés, nem kell komolyan venni"

Gyakori tévhit, hogy "aki mondja, az úgysem teszi meg". Ha valaki öngyilkossági szándékáról, gondolatairól beszél, azt komolyan kell venni. Utánkövetéses kutatások szerint, ha öngyilkossági kísérleten már átesett személyeket bizonyos időközönkét levélben vagy telefonon szakemberek felkerestek és egészségi állapotukról érdeklődtek, akkor kisebb valószínűséggel próbálkoztak ismételten öngyilkossággal. Továbbá, az öngyilkossági veszély egyik legfőbb figyelmeztető jele az, ha valaki beszél öngyilkossági gondolatairól, esetleg szándékáról.

5. "Az öngyilkosságot elkövetők azok, akik nem voltak hajlandók segítséget kérni"

A felmérések szerint az öngyilkosságot elkövetőek 55-60%-a orvosi segítséget kér a tettét megelőző hat hónap során. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ezek az emberek a haláluk előtti fél év során bekerülnek az egészségügyi ellátórendszerbe, azaz jelentkeznek háziorvosuknál, pszichiáterüknél stb. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezen alkalmakkor ők beszéltek is öngyilkossági gondolataikról. Mégis, az biztos, hogy aki öngyilkossági krízisben van, az - az esetek döntő többségében - jelzi környezetének, hogy "valami baj van".

(A cikk szerzője Bérdi Márk, a Péterfy S. u. Kórház Krízis Intervenciós és Pszichiátriai Osztály pszichológusa.)

3 Tovább

Szabadság az öngyilkosságban

Az öngyilkosságról mindenkinek van véleménye. Nagy érzelmeket, indulatokat tud kiváltani a téma. A történelem során mindenféle reakció született már az öngyilkosságra: harag, düh, empátia, szimpátia, lenézés, felmagasztalás, hősiesség, morális vagy vallásos megbélyegzés. Ma az öngyilkosság a szociológia, pszichológia, pszichiátria, antropológia és filozófia tárgya - mindegyik tudomány más-más fontos szemszögből vizsgálja a problémát. Az öngyilkosság vagy öngyilkos viselkedés neurológiai, genetikai háttere mellett egyre többet tudunk az öngyilkossággal együttjáró mentális állapotok jellemzőiről.

Az öngyilkossággal kapcsolatban gyakran felmerül egy (morális) probléma, amely így fogalmazható meg: léteznek olyan - környezeti és lelki - körülmények, amelyek között az öngyilkosság morálisan igazolható? És ha igen, melyek ezek a körülmények? Továbbá, meg kell-e akadályozni az öngyilkosságot? Az államnak büntetnie (kriminalizálnia) kéne az öngyilkosságot, vagy megpróbálnia megelőzni? Lehet az öngyilkosság racionális vagy megfontolt? 

Ha megpróbálunk válaszolni a fenti kérdésekre, akkor fontos tisztázni, hogy

pszichiátriai, pszichológiai szempontból mindenki - vagy szinte mindenki -, aki öngyilkosságot követ el vagy akar elkövetni, mentális zavarban szenved.

A pszichés betegségek hullámzó mértékben befolyásolják a gondolkozást, az ítélőképességet, ezért ilyen állapotokban eleve kérdéses az akarat szabadsága. Olyan lelkiállapotokról van szó, amelyek nagy része kezelhető. Sok esetben (pl. depresszív hangulatzavar, borderline személyiségzavar) a betegség egyik fő szubjektív tünete a változatlanság, “beleragadottság”, reménytelenség, kilátástalanság, üresség érzése, az egyén saját maga felé forduló tehetetlen dühe, és ezekben az állapotokban megnőhet a halálvágy is. 

De ezek az állapotok változnak,

és az a késztetés, hogy egy ember megölje magát, legyen bármilyen erős is, nem állandó. Egy több éves utánkövetéses vizsgálat kimutatta, hogy tíz öngyilkossággal kísérletező közül kilenc később nem öngyilkosságban fog meghalni. Erre mondhatná valaki azt, hogy “de ők biztos nem is gondolták komolyan”. Azonban egy másik, szintén utánkövetéses vizsgálatban a fentihez hasonló eredményeket találtak orvosi értelemben ‘súlyos’ (un. violens) öngyilkossági kísérletek - pl. vonat elé ugrás - túlélői esetében is.

Tehát 90%-a azoknak, akik olyan módszert választottak, mely nagy valószínűséggel alkalmas a saját élet kioltására, később (20-30 éven belül) sem próbálkoztak újra öngyilkossággal, nem öngyilkosságban haltak meg.

Ahogy Albert Camus írja a Sziszüphosz mítoszában: “Az ember ritkán lesz öngyilkos hideg megfontolásból”. Öngyilkossági késztetés felerősödésekor egy sajátos lelkiállapot van jelen, amikor minden reménytelennek látszik, a gondolkodás beszűkül, erős elhagyatottság és reménytelenségérzés alakul ki, és összességében egy éppen akkor dominánssá váló személyiségrész válik a gondolkodás és cselekvés irányítójává. 

Bár sok öngyilkos személy hosszú időt tölt saját halálának megtervezésével, ugyanakkor 

a végső döntés szinte mindig egy impulzív cselekedet.

Egy ilyen állapotokban elkövetett öngyilkossági kísérletkor a személynek nagyon nehéz mérlegelnie - racionálisan végiggondolnia - halálának véglegességét.

Autonómia, szabadság, racionalitás

Ha így gondolunk az öngyilkosságra, akkor a döntés, az akarat szabadsága mit jelent? Öngyilkossági szándék hallatán, ha valaki azt mondja, hogy ‘ez az ő akarata, szabadon tesz magával bármit, amit szeretne, én tisztelem az akaratának szabadságát’, akkor ezzel valójában lemond egy másik emberről. Egyetért azzal, hogy ezek a negatív lelkiállapotok értéktelenek (szemben az értékes pozitív lelkiállapotokkal), és nem fognak változni, meg lehet semmisíteni őket. 

Manapság sajnos divatos a szabad akarat mindenek feletti tiszteletbentartására, és olyan pszichiáterek mint Thomasz Szasz vagy David Laing elméleteiből önkényesen válogatott gondolatokra hivatkozni a pszichés zavarok kezelése esetében, ami akár odáig is vezethez, hogy a terapeuta végignézi páciense öngyilkosságát. 

Hibás összekeveri a személy önállóságát, szabadságát, autonóm döntését az éppen egy adott pillanatban uralkodó, belső és külső (környezeti) állapotok hatására dominánssá váló személyiségrésszel. Akutan olyan érzések, gondolatok, késztetések hatása alatt áll az öngyilkosságot megkísérelő ember, amely messze nem egyenlő a teljes személlyel. A megsemmisülés vágya sokszor egy meghatározott énállapothoz vagy szerephez kötődik.

A halálvágyat átélő személy leginkább a környezeti és belső (pszichés) történések feletti kontroll vesztettség élményétől szenved.

Az öngyilkossági kísérlet - nagyon sokszor - ennek a kontrollnak a visszaszerzésére irányul. Az akarat szabadságának kérdése a dolgok feletti kontroll érzésének a kérdése is egyben.

Azonban a szabadság érzése fokozatbeli kérdés. Ahogy a mentális állapotok, vagy az azokat tartalmazó éppen domináns személyiségrész is dinamikusan változik, úgy a halálvágy is.

Téves az a hiedelem, hogy az öngyilkosságot fontolgatók, öngyilkosságot megkísérlőknek nincsenek jövőre vonvatkozó terveik.

Csaknem minden túlélő arról számol be, hogy a kísérlet után, de sokszor már a kísérlet közben meggondolta magát, nem akar már meghalni, megbánta tettét. Ez történik például Az ember, akit Ovénak hívnak főszereplőjével is. Akinek a példája azért is illik ide, mert ő nem “csak” saját belső állapotaival vívódik, hanem környezetével is, és pont ez a környezet az, amely újra és újra befolyásolja Ove öngyilkossági kísérletét.

Az öngyilkosság a legritkább esetben sem egy racionális, végiggondolt, szabad cselekedet.

Nem arról van szó, hogy az öngyilkosság a személy saját pszichológiai jóllétének racionális értékelésén alapszik. Ebből az is következik, hogy az öngyilkossági kísérlet megakadályozása mellett komoly érvek szólnak, és nincs jogunk ahhoz, hogy ne tegyünk annak megakadályozása érdekében.

(A cikk szerzője Bérdi Márk, a Péterfy Sándor Utcai Kórház Krízis Intervenciós és Pszichiátriai Osztály pszichológusa)

0 Tovább

Ha aggódik valakiért, beszéljen vele!

Az öngyilkossággal kapcsolatban van egy tévhit:

"Nem szabad rákérdezni konkrétan az öngyilkossági szándékra, mert félő, hogy ez csak 'olaj a tűzre' és az illetőnek ötletet adunk ezzel".

Szóval, ez egy mítosz.

De természetesnek mondható az, hogy ha barátjánál, családtagjánál észreveszi az öngyilkossági szándék jeleit, vagy rossz megérzése van ezzel kapcsolatban, akkor felmerül a kérdés: ilyenkor jó ötlet-e bármit is mondani? Mi van, ha tévedek? Mi van, ha megharagszik rám?

Érthető, hogy tartunk vagy félünk az ilyen helyzetektől. Hosszú lelki története lehet két ember viszonyában az öngyilkosság témájának, és az azt övező lelki fájdalmaknak. Sok időn át ott lappanghat valakiben a sejtés, (meg)érzés, hogy a másik öngyilkosságot fontolgat, de sosem mert rákérdezni. Vagy talán éppen nagyon is sokszor hangzott már el egy öngyilkossági kijelentés, aminek hallatán dühöt, indulatot, félelmet érzett.

öngyilkosság beszélni segíteni segítség

De ha valaki öngyilkosságról beszél vagy bármilyen veszélyeztető, figyelmeztető jeleket küld a környezet felé, akkor azonnali segítségre van szüksége. Minél előbb, annál jobb.

Amellett, hogy

aki öngyilkossági veszélyben van, annak szakember (pszichiáter, háziorvos, klinikai szakpszichológus) segítségére van szüksége,

a környezetnek (barátoknak, kollégáknak, családtagoknak) is fontos szerepe lehet egy öngyilkossági krízis felismerésében. Annál is inkább, mivel - legtöbb esetben - a közvetlen környezet veheti észre leghamarabb az öngyilkossági veszély figyelmeztető jeleit, így ők azok, akik ezekre a jelekre a leghamarabb reagálhatnak.

Korábbi bejegyzésekben (itt és itt) az öngyilkossági veszély figyelmeztető jeleiről és a veszély mértékének megbecsléséről írtam. Persze nehéz konkrét tanácsot adni, de az alábbiakban a HelpGuide.org és saját tapasztalataink alapján összegyűjtöttem néhány javaslatot arra vonatkozóan, hogy konkrétan milyen szavakkal kezdjünk egy beszélgetést valakivel, akiért aggódunk, illetve mi az, amit tegyünk és mi az, amit inkább kerüljünk. Vagyis egy cselekvési terv következik.

0 Tovább

Dzsukai - A fák tengere, 2. rész

Ahogy ennek a posztnak az 1. részében írtam, Japánban az öngyilkossággal kapcsolatos morál egészen eltér a miénkétől. A Bioethics folyóiratban olvastam egy cikket, amiben Jerome Young ír erről a témáról. Az egészen Konfuciuszig visszanyúló szemlélet alapja a szociálisan beágyazott én (szelf), aminek bármiféle feláldozása (önfeláldozás) egy morálisan pozitív racionális cselekedetnek minősül. Ez ugye szöges ellentétben áll az öngyilkosságnak a - egyébként a japán egészségügyben is elfogadott - nyugati pszichiátriai-pszichológiai felfogásával, ti., hogy az öngyilkosság egy mentális betegség (pl. depresszió) irracionális tünete (vagy következménye). Ez nem kis feszültséget eredményez a tradicionális japán társadalom és pszichiátria között. Az, hogy ki mit gondol az öngyilkosság, mint tett racionalitásáról, ésszerűségéről, az ezzel kapcsolatos szabad akaratról, az egy későbbi poszt témája lehetne.

Amire most vissza szeretnék térni, az az a bizonyos rövidfilm a Fák tengeréről, az Aokigahara erdőről, amire a bejegyzés 1. részében utaltam. Egyébként már az kérdéses volt számomra, hogy jó-e, hasznos-e ez a rövidfilm öngyilkosságmegelőzési szempontból? Amikor először láttam, sok kérdés merült fel bennem, de az egyik az volt, hogy

kiknek érdemes ezt a filmet megnézni? Kik azok, akiknek "mindenképpen" látni kell ezt a filmet? Kik azok, akikre negatív hatással lehet, akik inkább ne nézzék meg?

Aztán, ahogy ezeken gondolkodtam - és a filmről kollégákkal beszélgettünk -, azt figyeltem meg, hogy a film (témája) negatív érzések sorát hozza elő belőlem, és az előbb megfogalmazott kétségek is valószínűleg ezekből a félelmekből, szorongásokból, elutasításból, a borzongás és kíváncsiság kettősségéből táplálkoznak. De ez nem meglepő: az öngyilkosság sokféle érzést, indulatot tud kiváltani.

öngyilkosság prevenció depresszió japán film
A Fudzsi-hegy lábánál elterülő Aokigahara
(Forrás: flickr.com/ippei-janine)

0 Tovább

Sport a pszichiátrián

A sportnak megelőző (preventív) szerepe van az öngyilkosságban. Bár a testmozgás és az öngyilkosság kapcsolata nem tisztázott még. Nem egyértelmű, hogy a sport közvetlenül a szerotonerg rendszerre hat, vagy pedig valamilyen közvetítő változón [pl. depresszió csökkentése, önértékelés növelése stb.] keresztül fejti ki a hatását. A depresszió megelőzésében és a depresszió rizikójának csökkentésében a fizikai aktivitás szerepe is jól ismert.

A sport lelki egészségre kifejtett saját magunkon is érezhető jótékony hatását kutatások is megerősítik: a sportban, fizikai aktivitásban való részvétel növeli a szubjektív jóllétet, az önértékelést. A fizikai aktivitást ezért többen az öngyilkosság egyik lehetséges preventív tényezőjének tartják.

sport öngyilkosság depresszió egészség mentális megelőzés prevenció pszichiátria krízis futás testmozgás
(Forrás: flickr.com/francescoceron

Az alábbi bejegyzésben Balló Henrietta pszichológus ír a fizikai aktivitás és a mentális egészség kapcsolatáról.

0 Tovább

"Több tartalom! kevésb Mesterkedéssel."  - Öngyilkosság a médiában

Hétvégén olvastam egy öngyilkosságról szóló hírt, amit több portál is átvett a Borsonlinetól. Már terveztem, hogy írok egy bejegyzést az öngyilkosság hírekben való megjelenéséről, de a fenti cikk címét olvasva úgy gondoltam, hogy ez most elég aktuális...

média öngyilkosság hír megelőzés stratégia
(Forrás: samaritans.org)

1 Tovább

Dzsukai - A fák tengere

Tavasszal voltam egy öngyilkosság prevenciós konferencián, Szlovéniában. A konferencia utolsó napján volt egy csoportos, beszélgetős műhely, workshop.

Egy japán rövidfilmet néztünk meg az Aokigahararól. Ez a 35 négyzetkilométeres erdő a Fudzsi hegy lábánál terül el, Tokiótól kb. 2,5 órára autóval, nyugatra. Azért lehetett téma egyáltalán ez a hely, és az erről készült film egy ilyen konferencián, mert a világon ez a második hely, ahol a legtöbben követnek el öngyilkosságot (az első a San Fransisco-i Golden Gate híd).

Az 1950-es évek eleje óta megközelítőleg 500-an lettek itt öngyilkosok, az éves átlag pedig növekszik. Az erdő negatív hírnévre tett szert. A helyiek szerint három féle ember jön ebbe az erdőbe: túrázók, katasztrófaturisták, és akik nem tervezik, hogy többé elhagyják az erdőt. Az Aokigahra, adottságainál fogva elég alkalmas az elrejtőzésre, eltűnésre. Egy elég sűrű erdő (ezért havják a "Fák tengerének"), és ha valaki öngyilkossági szándékkal megy oda, akkor kicsi a valószínűsége, hogy turisták vagy a hatóságok rátalálnak.

öngyilkosság japán erdő megelőzés földrengés katasztrófa suicid szuicid prevenció módszer rizikó dzsukai
"A fák tengere"

2 Tovább

A lelki fájdalom

Nemrég egy kollégám a kezembe adott egy új könyvet, ami bemutat egy öngyilkossági kísérleten átesetteknek kidolgozott 4-6 alkalmas terápiát. A módszer tele van olyan írásos anyagokkal, amik közvetlenül a pácienseknek szólnak. Ezek azt segítik, hogy a páciens jobban megértse, mi történik vele, mi az az öngyilkosság, hogyan alakul ki a krízis állapot, milyen veszélyeztető, rizikó tényezők vannak stb.

(Zárójelben megjegyezném, hogy nem éppen könnyű feladat érthetően, megbízható módon tudást átadni mentális-, lelki egészséggel kapcsolatos témában. Ezt a műfajt hívják egyébként pszichoedukációnak, és először 1911-ben vezette be a fogalmat John E. Donley, de igazából 1980-tól terjedt el a pszichoterápiában, pszichiátriában C.M. Anderson nyomán.)

öngyilkosság alkohol depresszió szorongás fájdalom segítség help pszichológus pszichiáter szakorvos pszichoterápia stratégia beszűkültség veszély lelki elsősegély telefon jelek

Szóval, ebben a könyvben az öngyilkosságot, az öngyilkossági kísérlet körüli állapotot - tehát az éppen zajló öngyilkossági krízis állapotát - a lelki fájdalom összetett jelenségének a segítségével ismertetik. Szerintem ezzel sikerül az öngyilkosság egyik központi, nagyon szubjektív, lényegi oldalát megragadniuk a szerzőknek. A lelki fájdalom elég plasztikus fogalom, eléggé élményjellegű, mégis, jól körülírható fogalom ahhoz, hogy közelebb vigyen a témánkhoz, az öngyilkosság jelenségének megértéséhez.

0 Tovább

Nagy a veszély?

Van egy olyan szabály, ami ennek a posztnak és az egész blognak a fő mottója lehetne:

Minden öngyilkossági kijelentést komolyan kell venni.

Tévhit az, hogy "aki mondja, úgysem teszi meg", "csak manipulál".

veszély rizikó öngyilkosság

0 Tovább

Tények az öngyilkosságról (I.)

A WHO adatai szerint a világon évente átlagosan 1 millió ember lesz öngyilkos.


öngyilkosság suicide megelőzés tények

Becslések alapján Magyarországon évente 25-30.000 öngyilkossági kísérlet van. Ebből kb. 15.500 szándékos önmérgezés, amelyből kb. 10.000 gyógyszeres önmérgezés. Csak Budapesten és Pest megyében (2011-ben) összesen több mint 3000 szándékos gyógyszeres önmérgezés volt.

0 Tovább

Az öngyilkosság figyelmeztető jelei

Észrevehető az, ha valaki öngyilkosságot fontolgat? Vannak figyelmeztető jelei? Egyáltalán, a lelki fájdalomnak vannak olyan jelei, amelyek kívülről észrevehetők?

Vannak.

öngyilkosság megelőzés prevenció depresszió alkohol jelek segítség

5 Tovább

blogavatar

Az öngyilkosság megelőzhető. Tények és tévhitek az öngyilkosságról. Az Alapítvány az Öngyilkosság Ellen blogja.

Krízis blog a Facebookon

Címkefelhő

öngyilkosság (17),megelőzés (9),depresszió (9),prevenció (7),segítség (4),pszichoterápia (4),terápia (3),mentalizáció (3),stratégia (2),japán (2),tévhit (2),mítosz (2),wspd (2),krízis (2),világnap (2),szorongás (2),jelek (2),alkohol (2),egészség (2),rizikó (2),veszély (2),irányelv (1),hatékonyság (1),magyar (1),kezelés (1),antidepresszáns (1),vizsgálat (1),hazai (1),fejlődés (1),zavar (1),pszichológia (1),élet (1),borderline (1),érzelmileg labilis (1),ifight depression (1),személyiségzavar (1),online (1),gestalt (1),düh (1),sándor mária (1),harag (1),facebook (1),stigma (1),remeny (1),remény (1),erény (1),erősség (1),problémamegoldás (1),pozitív pszichológia (1),pszichoedukáció (1),bipoláris (1),jung (1),freud (1),A Terápia (1),Carl Rogers (1),pszichoterapia (1),társas (1),skizofrénia (1),csalad (1),család (1),humanisztikus (1),pszichodinamikus (1),kapcsolat (1),katasztrófa (1),földrengés (1),erdő (1),telefon (1),suicid (1),szuicid (1),média (1),dzsukai (1),módszer (1),lelki elsősegély (1),beszűkültség (1),segíteni (1),beszélni (1),tények (1),suicide (1),fájdalom (1),help (1),szakorvos (1),pszichiáter (1),pszichológus (1),hír (1),sport (1),törődés (1),odafigyelés (1),kommunikáció (1),tévhitek (1),who (1),opera (1),képesség (1),készség (1),lelki (1),racionális (1),morál (1),futás (1),pszichiátria (1),mentális (1),testmozgás (1),film (1),autonómia (1),szabadság (1),szabadsag (1),barátok (1)

Feedek