Az öngyilkosság egyik legkomolyabb kockázati tényezője, ha a személy korábban már kísérelt meg öngyilkosságot elkövetni. Több ilyen elsődleges kockázati tényező van egyébként, ezek többnyire aktuálisan fennálló pszichiátriai betegségek:

  • depresszió
  • alkohol- és szerfüggőség
  • szkizofrénia
  • gyermekeknél a viselkedészavar.

Egy korábbi bejegyzésben írtam arról, hogy a pszichés betegségek kezelésének három módja van: orvosi, pszichológiai és szociális. A pszichológiai kezeléshez tartozik - többek között - a pszichoterápiás támogatás is.

Mi az a pszichoterápia? A pszichoterápia gyógyító célú beszélgetés egy olyan segítővel, aki képzettségéből fakadó tudása és készségei alapján képes segíteni a páciensnek jobban megérteni és megváltoztatni azokat a dolgokat, amelyek zavarják. Fontos, hogy a pszichoterápiában a páciensnek aktív szerepe van mindebben. Nem pusztán befogadója valaminek, amit adnak vagy felírnak neki, mint pl. gyógyszer esetében.

pszichoterápia öngyilkosság megelőzés vizsgálat hatékonyság mentalizáció pszichodinamikus

 

Régóta kérdés és vizsgálatok tárgya, hogy hatékonyak-e a pszichoterápiák? Mire jó a pszichoterápia? Miben tud segíteni? És az is kérdés, hogy milyen módszerű és formájú terápia hatékony?

Hogy ezt lehet-e vizsgálni, és ha igen, akkor hogyan és egyáltalán ilyenkor mit vizsgálunk (mivel mérjük a hatékonyságot?), az egy másik kérdés - módszertani is, meg kicsit filozófiai is. De évtizedek kutatásait manapság úgy lehet nagyon röviden összegezni, hogy 

egy megfelelően képzett terapeuta sokféle ember számára, sokféle probléma esetén hatékony terápiát tud nyújtani. Továbbá, a hosszabb távú terápiák hatása hosszabb távon tartósabbnak bizonyul, mint a rövid távú terápiáké.

De mi a helyzet, ha a terápia hatékonyságát egy olyan tényezővel mérjük (az öngyilkossági kísérlet meglétével vagy hiányával), ami életbevágó és még pontosan meg is fogalmazható, mérhető?

Segít-e a pszichoterápia megelőzni az öngyilkossági kísérletet?

Nemrég jelent meg egy összefoglaló tanulmány, ami 32 olyan tanulmányt vizsgált meg, amiben összesen 4114 páciens vett részt, és amelyek a pszichoterápia hatékonyságát azzal próbálták mérni, hogy képesek-e megelőzni az öngyilkossági kísérletet, valamint a nem öngyilkossági céllal elkövett önsértéseket.

Módszerüket tekintve többféle pszichoterápiát vizsgáltak:

  • kognitív viselkedésterápia (CBT)
  • kognitív terápia (CT)
  • dialektikus viselkedésterápia (DBT)
  • interperszonális terápia (IPT)
  • mentalizáció alapú terápia (MBT) és pszichoanalitikus orientált terápia (POT) kombinációja.

(A kognitív viselkedésterápiáról itt, a dialektikus viselkedésterápiáról itt, a mentalizációról pedig egy korábbi bejegyzésben olvashat bővebben.)

Természetesen nem pusztán azt mérték ezek a vizsgálatok, hogy a pszichoterápia ideje alatt (ami lehetett fél év, vagy akár több év is, heti egy vagy több alkalommal) történt-e öngyilkossági kísérlet, hanem azt is, hogy a terápia lezárultát követően volt-e ilyen?

Összességében azt lehet mondani, hogy

a pszichoterápiák minden vizsgált formája jelentős mértékben képes hozzájárulni az öngyilkossági kísérlet kockázatának mérsékléséhez.

Kiknek segíthet?

A francia kutatók azt is megállapították, hogy a pszichoterápia felnőttek körében a leghatékonyabb (gyerekek és serdülők körében jóval összetettebb a kép ebben a tekintetben). Az is kiderült, hogy ambuláns, tehát járóbeteg ellátásban is hatékony a terápia.

Ha különböző pszichés betegségeket nézték, akkor azt találták, hogy borderline (érzelmileg labilis) személyiségzavarban szenvedők esetében volt a legjelentősebb a pszichoterápia öngyilkossági kísérlet és önsértés megelőző szerepe.

Mivel a befejezett öngyilkosság elsődleges kockázati tényezője az, hogy valaki kísérelt-e már meg korábban öngyilkosságot, ezért fontos kérdés, hogy vajon a pszichoterápia segít-e a megelőzésben akkor is, ha valaki már próbált öngyilkosságot elkövetni?

Az derült ki, hogy a terápia azok körében is hatékony a megelőzésben, akik már próbáltak meg, és akik még sosem próbáltak meg öngyilkosságot elkövetni.

Mentalizáció, hosszú távon

Egy korábbi posztban írtam a mentalizációról, illetve arról, hogy e készségnek, ill. hiányának milyen szerepe van a különböző pszichés zavarokban. A mentalizációs készség - vagyis a saját és mások érzelmeiről, gondolatairól, szándékairól: mentális állapotairól való gondolkodás - gyakran csődöt mond az olyan beszűkült lelkiállapotokban, mint amilyen az öngyilkossági kísérletet is közvetlenül megelőzi. A nagy fokú szorongás, sematikus gondolkodás ilyenkor megakadályozza azt, amire pont ilyenkor nagy szükség lenne: szempontváltás, a lehetőségek mérlegelése, érzelmek megfogalmazása, segítségkérés valakitől, stb.

pszichoterápia öngyilkosság megelőzés vizsgálat hatékonyság mentalizáció pszichodinamikus

Sokféle módszertani kérdés is felmerül a vizsgálatok kapcsán, de talán a fentiek alapján sem meglepő, hogy a kutatók azt találták: a mentalizációs készség fejlesztését célzó, hosszabb időn át folyó terápiák bizonyulnak a leghatékonyabbnak az öngyilkossági kísérlet és önsértés megelőzésében.

De ha belegondolunk, minden szakszerűen kivitelezett pszichoterápiás forma segíti e készség megerősítését. A terápiában érzelmekről, gondolatokról gondolkodunk. A terápia ezen készségünket helyezi előtérbe és ösztönzi. A különböző terápiák persze ezt más-más hangsúllyal és formában teszik, de az egyik általános terápiás cél az, amit úgy is nevezhetünk, hogy saját magunkról és másokról, kapcsolatainkról való gondolkodás fejlesztése. Ha a terapeuta jól képzett, a munkáját szakszerűen végzi, hisz módszerének hatékonyságában és jó terápiás kapcsolat alakul páciens és terapeuta között, akkor jó esély van arra, hogy a közös munka eredményes legyen. Ez az eredmény az élet különböző területein jelenhet meg.

Talán mindezt a vizsgálatok kevéssé tudják megragadni - minden vizsgálatot megannyi módszertani tényező korlátoz, hát még az ezeket összegző vizsgálatokat -, de az öngyilkosság megelőzése mindenképpen egy fontos mérce.

(Bérdi Márk, a Péterfy Sándor Kórházi Krízis intervenciós és Pszichiátriai osztály és Ambulancia pszichológusa.)