Tavasszal voltam egy öngyilkosság prevenciós konferencián, Szlovéniában. A konferencia utolsó napján volt egy csoportos, beszélgetős műhely, workshop.

Egy japán rövidfilmet néztünk meg az Aokigahararól. Ez a 35 négyzetkilométeres erdő a Fudzsi hegy lábánál terül el, Tokiótól kb. 2,5 órára autóval, nyugatra. Azért lehetett téma egyáltalán ez a hely, és az erről készült film egy ilyen konferencián, mert a világon ez a második hely, ahol a legtöbben követnek el öngyilkosságot (az első a San Fransisco-i Golden Gate híd).

Az 1950-es évek eleje óta megközelítőleg 500-an lettek itt öngyilkosok, az éves átlag pedig növekszik. Az erdő negatív hírnévre tett szert. A helyiek szerint három féle ember jön ebbe az erdőbe: túrázók, katasztrófaturisták, és akik nem tervezik, hogy többé elhagyják az erdőt. Az Aokigahra, adottságainál fogva elég alkalmas az elrejtőzésre, eltűnésre. Egy elég sűrű erdő (ezért havják a "Fák tengerének"), és ha valaki öngyilkossági szándékkal megy oda, akkor kicsi a valószínűsége, hogy turisták vagy a hatóságok rátalálnak.

öngyilkosság japán erdő megelőzés földrengés katasztrófa suicid szuicid prevenció módszer rizikó dzsukai
"A fák tengere"