Az öngyilkossággal kapcsolatban van egy tévhit:

"Nem szabad rákérdezni konkrétan az öngyilkossági szándékra, mert félő, hogy ez csak 'olaj a tűzre' és az illetőnek ötletet adunk ezzel".

Szóval, ez egy mítosz.

De természetesnek mondható az, hogy ha barátjánál, családtagjánál észreveszi az öngyilkossági szándék jeleit, vagy rossz megérzése van ezzel kapcsolatban, akkor felmerül a kérdés: ilyenkor jó ötlet-e bármit is mondani? Mi van, ha tévedek? Mi van, ha megharagszik rám?

Érthető, hogy tartunk vagy félünk az ilyen helyzetektől. Hosszú lelki története lehet két ember viszonyában az öngyilkosság témájának, és az azt övező lelki fájdalmaknak. Sok időn át ott lappanghat valakiben a sejtés, (meg)érzés, hogy a másik öngyilkosságot fontolgat, de sosem mert rákérdezni. Vagy talán éppen nagyon is sokszor hangzott már el egy öngyilkossági kijelentés, aminek hallatán dühöt, indulatot, félelmet érzett. 

De ha valaki öngyilkosságról beszél vagy bármilyen veszélyeztető, figyelmeztető jeleket küld a környezet felé, akkor azonnali segítségre van szüksége. Minél előbb, annál jobb.

Amellett, hogy

aki öngyilkossági veszélyben van, annak szakember (pszichiáter, háziorvos, klinikai szakpszichológus) segítségére van szüksége,

a környezetnek (barátoknak, kollégáknak, családtagoknak) is fontos szerepe lehet egy öngyilkossági krízis felismerésében. Annál is inkább, mivel - legtöbb esetben - a közvetlen környezet veheti észre leghamarabb az öngyilkossági veszély figyelmeztető jeleit, így ők azok, akik ezekre a jelekre a leghamarabb reagálhatnak.

Korábbi bejegyzésekben (itt és itt) az öngyilkossági veszély figyelmeztető jeleiről és a veszély mértékének megbecsléséről írtam. Persze nehéz konkrét tanácsot adni, de az alábbiakban a HelpGuide.org és saját tapasztalataink alapján összegyűjtöttem néhány javaslatot arra vonatkozóan, hogy konkrétan milyen szavakkal kezdjünk egy beszélgetést valakivel, akiért aggódunk, illetve mi az, amit tegyünk és mi az, amit inkább kerüljünk. Vagyis egy cselekvési terv következik.

Hogyan beszéljünk az öngyilkosságról?

Öngyilkosságról beszélni egy baráttal vagy családtaggal bárki számára nagyon megterhelő lehet. Korábban már írtam arról, hogy az öngyilkosság jeleit észrevenni is nehéz lehet, pláne cselekedeni, segíteni. Felmerül a kérdés, hogy mivel segítünk ilyenkor?

Ha bizonytalan abban, hogy valakinek öngyilkossági gondolatai vannak-e, a legjobb, ha egyszerűen rákérdez.

Gyakran tartanak az emberek ezt megkérdezni, mert attól félnek, hogy ez fokozhatja az öngyilkosság veszélyét, ötletet adhat a másiknak, stb., de valójában ez nem így van. Odafordulás, törődés miatt senki sem lett még öngyilkos! Az öngyilkossági gondolatokkal küzdő személy számára az a lehetőség, hogy valakivel beszélhet nyomasztó érzéseiről megkönnyebbülést jelenthet számára, enyhülhet magányosság érzése, "kiadhat" magából sok rossz érzést.

Ugyanakkor fontos: legyünk segítőkészek, empatikusak, de az öngyilkossági veszélyben lévő személynek

szakember (pszichiáter, háziorvos, klinikai szakpszichológus) segítségére van szüksége.

Hogyan kezdje el a beszélgetést? Például ilyen kérdésekkel:

“Aggódok érted mostanában...”

“Az elmúlt időben észrevettem néhány változást rajtad és aggódom, vajon jól vagy-e?”

“Érdekelne, hogy vagy, mert mostanság nem vagy olyan, mint régebben.”

És hogyan tovább? Mit kérdezzünk? Könnyű lenne azt mondani, hogy "csak természetesen, érdeklődően". Pontosan miket is lehet ilyenkor kérdezni? Például ezeket:

“Mióta érzed így magadat?”

“Történt valami, ami miatt így érzed magad?”

“Hogyan tudnálak a legjobban támogatni ebben a helyzetben?”

“Gondoltál már arra, hogy segítséget kérj?”

És ha már elindult a beszélgetés, mit mondhatunk/mondjunk, ami segít(het)? Érezhetjük úgy ilyenkor, hogy vékony jégen lépkedünk, hogy bármit, amit mondunk, könnyen nagyobb bajt idézhet elő. Folytathatjuk így a beszélgetést:

“Nem vagy egyedül, itt vagyok melletted.”

“Lehet, hogy most nehéz elhinned, de az, ahogyan most érzel, meg fog változni.”

“Lehetséges, hogy nem értem meg, pontosan hogyan érzel, de törődöm veled és segíteni szeretnék neked.”

“Amikor feladnád, mondd azt magadnak, hogy még egy napig, óráig, percig tartani fogod magad -azt, amire úgy véled, képes vagy.”

Van néhány általánosan megfogalmazható szabály, hogy mit tegyünk és mit ne tegyünk, amikor egy öngyilkosságot fontolgató személlyel beszélünk. Néhány ezek közül:

Tegye ezeket:

Legyen önmaga. Tegye nyilvánvalóvá számára, hogy törődik vele, hogy nincs egyedül. A megfelelő szavak sokszor nem fontosak. Ha aggódik, a hangján és a viselkedésén úgyis meglátszik.

Figyeljen. Hagyja, hogy megossza elkeseredését és haragját. Nem számít, mennyire látszik negatívnak a beszélgetés, maga a tény, hogy beszélgettek egy pozitív jel.

Legyen együttérző, ítéletmentes, türelmes, nyugodt, elfogadó. A barátja vagy családtagja jól teszi, hogy beszél az érzéseiről.

Adjon reményt. Biztosítsa arról, hogy a segítség elérhető és az öngyilkossági gondolatai átmenetiek. Adja tudtára, hogy az élete fontos az Ön számára.

Ha a személy olyanokat mond, mint például: “Annyira depressziós vagyok, hogy nem bírom folytatni”, akkor kérdezze meg, hogy “Az öngyilkosságot fontolgatod?”. Nem ültet a fejébe ötleteket ezzel, csak kifejezi, hogy aggódik, hogy komolyan veszi őt és megoszthatja a fájdalmát Önnel.

Ezeket ne tegye:

Ne vitázzon vele! Kerüje az olyan mondatokat, mint például:” Annyi minden van, amiért élned kell“, “Az öngyilkosságod fájni fog a családodnak” vagy “Nézd a derűsebb oldalt”.

Ne essen kétségbe, ne döbbenjen meg. Ne tartson “kiselőadást” az élet értelméről, ne mondja azt, hogy az öngyilkosság rossz.

Ne ígérjen titoktartást. Utasítsa vissza, hogy titokban tartja az elhangzottakat. A barátja, családtagja élete veszélyben lehet és elképzelhető, hogy szükség lesz bevonni szakembert a probléma megoldásába annak érdekében, hogy megelőzzék az öngyilkosságot. Ha megígéri, hogy nem szól senkinek, akkor lehet, hogy meg kell szegnie majd ezt az ígéretét.

Ne adjon ötleteket a másik problémájának megoldására, ne adjon tanácsokat, ne akarja, hogy a másik megmagyarázza, miért akar öngyilkos lenni. Nem arról van szó, hogy milyen nagy a baj, amiben a másik van, hanem arról, mit jelent ez a probléma a számára és mennyire rosszul érzi magát tőle.

Ne hibáztassa magát. Nem “hozhat” rendbe senkit, nem gyógyíthatja meg valakinek a depresszióját. Barátja boldogsága vagy boldogtalansága nem az Ön felelőssége.

És hogyan tovább?

Bárkinek megterhelő lehet egy olyan személlyel beszélni, aki öngyilkosságot fontolgat. Ez természetes. Ne vállalja egyedül ezt a terhet! Ha az öngyilkossági kísérlet valós, közvetlen veszélyt jelent (erről itt írtam korábban), akkor hívjon egy lelkis elsősegély vonalat (pl. 116-123), hívja a 112-t vagy kísérje el a veszélyben lévő személyt a legközelebbi kórház sürgősségi osztályára. Távolítson el minden veszélyes tárgyat, fegyvert, gyógyszereket, késeket, stb. a személy közeléből. Semmilyen körülmények között ne hagyja őt egyedül. És még egyszer: vonjon be mást is a helyzetbe, ne vállalja egyedül ezt a terhet.

Ha öngyilkosságot fontolgat, adjon magának 24 órát, ami alatt nem tesz kárt magában. Kérjen segítséget! Hívja a 116-123-at (0-24, előtag nélkül, ingyenesen hívható). 

(A cikk szerzője Bérdi Márk, a Péterfy Sándor Utcai Kórház Krízis Intervenciós és Pszichiátriai Osztály pszichológusa)