Hétvégén olvastam egy öngyilkosságról szóló hírt, amit több portál is átvett a Borsonlinetól. Már terveztem, hogy írok egy bejegyzést az öngyilkosság hírekben való megjelenéséről, de a fenti cikk címét olvasva úgy gondoltam, hogy ez most elég aktuális...

Tavasszal voltam egy öngyilkosság prevenciós konferencián, Szlovéniában. A konferencia utolsó napján volt egy csoportos, beszélgetős műhely, workshop.

Egy japán rövidfilmet néztünk meg az Aokigahararól. Ez a 35 négyzetkilométeres erdő a Fudzsi hegy lábánál terül el, Tokiótól kb. 2,5 órára autóval, nyugatra. Azért lehetett téma egyáltalán ez a hely, és az erről készült film egy ilyen konferencián, mert a világon ez a második hely, ahol a legtöbben követnek el öngyilkosságot (az első a San Fransisco-i Golden Gate híd).

Az 1950-es évek eleje óta megközelítőleg 500-an lettek itt öngyilkosok, az éves átlag pedig növekszik. Az erdő negatív hírnévre tett szert. A helyiek szerint három féle ember jön ebbe az erdőbe: túrázók, katasztrófaturisták, és akik nem tervezik, hogy többé elhagyják az erdőt. Az Aokigahra, adottságainál fogva elég alkalmas az elrejtőzésre, eltűnésre. Egy elég sűrű erdő (ezért havják a "Fák tengerének"), és ha valaki öngyilkossági szándékkal megy oda, akkor kicsi a valószínűsége, hogy turisták vagy a hatóságok rátalálnak.

A WHO adatai szerint a világon évente átlagosan 1 millió ember lesz öngyilkos.

Becslések alapján Magyarországon évente 25-30.000 öngyilkossági kísérlet van. Ebből kb. 15.500 szándékos önmérgezés, amelyből kb. 10.000 gyógyszeres önmérgezés. Csak Budapesten és Pest megyében (2011-ben) összesen több mint 3000 szándékos gyógyszeres önmérgezés volt.

Észrevehető az, ha valaki öngyilkosságot fontolgat? Vannak figyelmeztető jelei? Egyáltalán, a lelki fájdalomnak vannak olyan jelei, amelyek kívülről észrevehetők?

Vannak.